Berekfürdő-Hortobágyi Nemzeti Park-Tilalmas-Berekfürdő

Ezt a túrát mindenkinek ajánljuk,aki kedveli a természetet, a nyugalmat és mindezt két keréken szeretné megtapasztalni. Az útvonal két tájegység, a Nagykunság és a Hortobágy találkozásánál fekszik, így mindkét földrajzi terület természeti szépségei megismerhetőek,emellett betekinthetünk élőhelyeik változatosságába.

Az útvonal nem túl megerőltető, megfelelő útviszonyok mellett átlagos túra kerékpárral 2-3 óra alatt könnyedén teljesíthető. A kijelölt túra rövidíthető vagy akár bővíthető is, azonban van néhány alapszabály, amit indulás előtt jó megszívlelni:

• Esős időszakban a felázott földutak kerékpárral járhatatlanok-
• A Nemzeti Park területére engedély nélkül nem szabad belépni!
• Tüzet gyújtani csak a kijelölt tűzrakó helyen szabad!
• Ügyeljünk a túraútvonal tisztaságára! A túra során keletkezett hulladékot vigyük haza és otthon dobjuk a szelektív gyűjtőbe, vagy a kukába!
• Térképet kérjen tőlünk vagy a helyi tourinform irodában!
• Óvjuk a természetet! Mindent a szemnek, semmit a kéznek... 

A túra rövid leírása:)

Berekfürdő központjából ÉK-i irányba induljunk, a volt üveggyár még látható épületei, majd a temető előtt elhaladva haladjunk egyenesen! A műút rövidesen átmegy földútba, melyen tovább haladva néhány perc alatt elérjük az Üllő-lapost. ( 1 ) Egy percre álljunk itt meg és nézzünk szét alaposan! Hamar kirajzolódik előttünk egy kiszáradt folyómeder kanyarulata, mely a bronzkorban még az Alföldön szétterülő Tisza medre volt. Az 1800-as évek második felében befejezett folyamszabályozások óta a "megzabolázott" Tisza már az áradások idején sem táplálja.

Az "Üllőparton" északi irányba kerekezzünk tovább egészen a nemes nyárból álló ültetvényes erdőig, ( 2 ) ahonnan a mederkeresztezésével a Német-éri főcsatornához érünk. ( 3 ) Az út mellett júniusban virágzik a védett macskahere (Phlonis tuberose). Ha jobbra fordulva egy rövid kitérőt teszünk, megtekinthetjük a Nagykunság történetét oly hűségesen végigkísérő halmok egyikét, a Pincés-halmot. ( 12 ) Sajnos a mára fennmaradt halmok nagy része az intenzív mezőgazdaság következtében erősen megrongálódott, vagy a teljesen eltűnt, kevés maradt meg az utókor számára háborítatlan, eredeti formájában. 

A 3. állomáshoz visszakanyarodva , a csatornát követve hamarosan elérjük a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati szélét, a Kunmadarasi-pusztát, mely a Hortobágy egyik legjellegzetesebb pusztarésze. ( 4 ) A kijelölt pihenőhelyen olvashatunk a nemzeti parkról és legeltethetjük a szemünket a végeláthatatlan pusztaságon. Fontos, hogy csak a szemünket, ugyanis a területre csak engedéllyel szabad belépni. A pihenőt magunk mögött hagyva a Német-éri csatorna gátján gördülve még egy darabig gyönyörködjünk a hortobágyi puszta látványában.

A legközelebbi hídnál ( 5 ) vegyük Tilalmas felé az irányt, (D-i irány) ahol házakat elérve ( 6 ) forduljunk jobbra, és a jelzéseket (7-13 ) követve néhány kilométer megtétele után újra az Üllő-laposhoz érünk. Ezen a szakaszon főleg szántóföldek között vezet az utunk, de kellő figyelemmel itt is számos érdekességet láthatunk. A hortobágyi túzok (Otis tarda) populáció élőhelyeinek legnyugatibb peremén járunk, kis szerencsével megpillanthatjuk ezt a ritka, nagytestű madarat. A túzok nagyon óvatos, a legkisebb zavarásra is odébbáll, ezért a távolban, távcsővel érdemes keresni. Hátralévő utukon parlagi sast (Aquilla heliaca), rétisast (Haliaeetus albicilla), az út menti fasorokban kék vércsét (Falco vespertinus), szalakótát (Colracias garrulus) és még számos védett és nem védett állatfajt láthatunk. Főként őszi (szeptember-október) időszakban felejthetetlen élmény a Hortobágyi Nemzeti Park címermadaraként is ismerős darvak (Grus grus) tömeges vonulása.

Utunk végéhez közeledve az ( 1 ) állomásnál Berekfürdő felé kanyarodva hamarosan beérünk a településre, ahol egy kellemes fürdőzéssel kipihenhetjük az út fáradalmait. :)